*.találkozó egy közeli ismeretlennel.*

ma arra gondoltam; mi lenne; ha elmennék elé és eltöltenénk a délutánból egy órácskát kettesben. de el is tettem róla; mert felesleges szív szaggató érzés lett volna. ami Ő; az nem érdekel; nem is fog. nem akartam; hogy érdekeljen; csak szomorú dolgokkal tölti el a szívemet. ezért; jóbarátokat néztem egész délelőtt; aztán meg kaptam egy sms-t; hogy a srác; aki elkísérné nem ér rá; és lenne-e kedvem menni. a válasz természetesen a szívemben óriási IGEN!. volt. de az eszem fékezett; hogy hahó; nem ő az; aki miatt emészt a bánat. fel kéne ébredni a kis álomvilágomból. ezért felhívtam; hogy lemondjam; hogy nem leszek ott. de meggyőzött; hogy beszélni akar velem; és hogy menjek el. el mentem. bocsánatot kért; azért mert tegnap bunkón viselkedett velem. édes volt; és csodás az az egy órácska; amit vele tölthettem. de tudom; ezt nem lenne szabad. el kell; hogy engedjem. muszáj.