*_halálba vágyó gondolat.*

régen írtam. talán nem jött az ihlet vagy csak képtelen voltam írni bármit is; ami ez alatt az időintervallum alatt történt. jó is volt; rossz is volt; de csak éppen annyira; amennyire szokott lenni általában. nem vagyok jól; sőt egyre inkább a szakadék szélére kerülök; vagy tán már azon táncolok. nem tudom. egy biztos; hogy nem akarok senkinek se rosszat; de mégis sikerül. és nem egyszer; nem is kétszer; sokszor. bennem van a hiba; ez valószínű. próbálok nem a problémákon rágódni; hanem éppen kiutat keresni a boldogság felé. ha egyáltalán az élet rám osztja azt a lapot; hogy lehessek még boldog. előtört az versíró vénám is; nem a legjobb fajta; de hobbi szinten gondolatok kiírásának egyik legjobb módja. ugyan úgy; mint ez a blog. sajnálom; amúgy; hogy nem írtam; meg azt is; hogy csak a problémáimról írok. de majd lesz jobb és lesz szebb a világ. talán... egyszer.

5 perces

foltozom a lelkemet;
van már rajta folt végtelen.
játszottam vele merészen;
most ölelném szelíden.
késő a bánat; nagy a fájdalom;
mást okolni aljas rágalom.
magam vagyok; egyedül.
a magány a szívemben hegedül.
szeretnék én; de nem lehet;
szomorúság öli az érzelmet.
zongorán játszik a lila félelem;
ezt a dallamot már régről ismerem.
fájdalmas; kínzó hangjegyek;
tőrként sebzik a szívemet.
menekülnék; de láncba verve állok;
rettenetes; vészjósló godolatok.
2012. roka