._végre.vége_.

reggel teljes gyomorideggel ébredtem; hogy úristen megkaptam-e a vizsgám eredményét vagy nem. de természetesen még nem volt alkalma felrakni; így várnom kellett még néhány órát; mire végre megjelent az etr-ben az a csodaszép hármas; aminek soha életemben nem örültem még ennyire. nagyon lefárasztott már az egész; nem ezt a vizsgát kellett volna utoljára hagynom; gondolhattam volna. nem baj most már egy cseppet tapasztaltabb vagyok. legközelebb jobb lesz. ajj csak éljem már túl ezt az óriási hiányt a lelkemben és a szívemben; el kell fogadnom. de nagyon nehéz; őrülten nehéz; főleg; hogy a szívem mélyén nem is akarom elfogadni; sőt eszeveszettül tiltakozik az elfogadás ellen; mert állítása szerint Ő még az övé; de már rég nem az enyém. sajnálom az utóbbi időkben írt szenvedéseimet; ígérem; ha túl jutottam a mélyponton újból; normális vagy éppen nem normális gondolataimról is írok; de sajnos ez most az érzelmek viharos összecsapása. megpróbálom minél hamarabb legyűrni és visszaállítani az életem a régi kerékvágásba.

illúziók; ábrándok színes kupolái alatt várta az első férfit; aki majd észreveszi őt. a palota elé rózsákat és dáliákat ültetett és puha kis ösvényt épített közéjük; hogy azon keresztül jöhessen érte a virágillatos kerten át. hány estén és hány éjszakán keresztül épült ez a palota; hány magányosan átábrándozott óra ültette be karcsú virágaival az ösvény széleit; a valóság és a palota között. és most eljött. és nem a kapun keresztül jött és nem az ösvényen keresztül jött: csak átlépett a kerten és nagy durva lépéssel a palota színes tetejére lépett, a kupolák összedőlnek alatta; a virágok széttaposva hevernek a földön; a drága; színes üvegtető helyén; pozdorjává tört cserepek között egy arc néz lefele és nagyon a valóságból hozott nyelven; egyszerűen; durván; csak ennyit kérdez: akar-e a feleségem lenni?.

ma volt az utolsó vizsgám. eléggé úgy éreztem; hogy elbasztam és ezzel a szakosodásomat is. lementünk csoporttársakkal cuba-ba lazítani; iszogatni beszélgetni. egyiktől kaptam; egy sört a jegyzetekért; amit küldtem neki. na meg míg elmentünk egy másikkal wc-re; addig az a bolond vett nekünk még egy-egy feles becherovkát. megnyugodtam meg minden; hazafelé persze túl sok emlék tört rám megint; túl sok ismerős arccal találkoztam. mire hazaértem teljesen elvesztem a gondolataimban; ezért úgy döntöttem tartok egy kis délutáni pihenőt. jót tett. kitisztult a fejem és józanabbul gondolkoztam. erre   ; hogy mindenkinek meg van már a vizsgaeredménye csak az enyém nincs sehol. így hát; írtam a tanár úrnak; majd pár óra elteltével rájöttem; hogy csessze meg de egy idióta vagyok; nem írtam rá a nevemet. tehát így várhatok holnapig.

*_.majomság._*

 mai nap; csak egy átlagos undormány vasárnapi nap; amit váltig állítok; hogy már jobban utálom; mint a hétfőt; vagy a hét bármelyik másik napját. ma konkrétan néztem ki a fejemből; semmire se volt jó ez a nap. átjött legjobb barátom; hülyültünk; hogy a 'FERENC EGY MAJOM!.' mindezt anyának illetve anya bátyjának az oroszkönyvében találtuk oroszul felírva. aztán figyelmesebben megnéztük alá ez volt írva: 'nem majom; csak rendőr.' ez volt a legcsodásabb felfedezésünk a mai napban.

s.z.e.r.e.t.l.e.k.

átlagos; sablonos szombat; semmi nem történt. este se tudtam menni semerre; mert lábra nem tudok állni. ha tudnék; akkor se hiszem; hogy annyira csapatnám a bulit. nem tudom; kicsit bereccsentem és elkezdtem a múlton rágódni; hogy 'mi lett volna; ha...'; ez egy elég veszélyes küzdelem az agyam és a szívem között. egyszerűen tényleg nem akarom se a szívem; se az eszem felfogni azt; hogy akit szeretek; nem lehet az enyém. mind a kettő bízik benne; hogy még  van esély arra; hogy visszajöjjön és boldogok legyünk. de az egyik próbál figyelmeztetni; míg a másik rohan eszeveszetten előre. néha úgy érzem; az egész szenvedés hiábavaló; de aztán jön egy cseppnyi boldog pillanat és szívem megint megtelik reménnyel. hülye dolog ez a szerelem; undorító semmirekellő és hasztalan érzelem. nem értem; hogy mások mi a fenét esznek rajta. azt hiszem mindegy is. sok szépet mindenkinek!. *-*

'szeretlek; mint a folyó; amely magányosan és gyengén indul útnak a hegyen; aztán elkezd növekedni; csatlakozik más folyókhoz; és végül már nincs az az akadály; amit ne tudna leküzdeni; hogy eljusson oda; ahova akar. így hát elfogadom a szereteted; és átadom neked az enyémet. egy olyan szeretetet; amelynek nincs neve; nincs magyarázata; ahogy a folyó sem tudja megmagyarázni; miért pont arra tart; amerre tart; csak folyik előre. egy olyan szeretetet; amely nem kér és nem ad semmit cserébe; csak van. én soha nem leszek a tiéd; te soha nem leszel az enyém; de így is elmondhatom; hogy szeretlek.'

*.boldogság reménye.*

végre itt a várva várt péntek; a felszabadulás napja; amikor végre feltöltődöm valamennyi energiával. és; ha úgy jön ki; egy hatalmasat bulizunk. ez nálam így is lett; három helyre is hívtak az este folyamán; de sikerült olyan illuminált állapotba kerülni; hogy a teleportfunkció majdhogynem tökéletesen működőképes volt. nagyon jó estén volt; nagyon jó barátokkal; és persze keveréssel. egyik legjobb barátommal találkoztam; majd kimentünk a próbateremben. megfordult a fejemben; hogy ezelőtt mi a francért nem jöttem ki ide. mint igaz a szóbeszéd; tényleg igazán jó kis zené tolnak a drágák. nyomták a zenét ittuk a keverést és abban a pillanatban minden tökéletesnek tűnt. aztán kikötöttünk stefánián; ahol jókat beszélgettem; tökéletes eszmecserét folytattam egy fontos emberrel. azután rock klub; majd megkerestem a kedves kis csoporttársaim; a városban; aminek nem sok értelme volt. mert a csúnya nagy kopasz bácsi nem igazán kedvelte az állapotomat. így hát valamilyen úton-módon visszatértem rock klubba. közben sikeresen kiment a bokám is. végül is tökéletes este lett volna; ha a szívemben nincs ekkora hiányérzet. de sajnos mindig akad; pedig manapság annyira pozitívan állok a jövőhöz; hogy igen basszus végre jó lesz; de mindig pofára ejt. nem baj nem adom fel; nem szabad!. jó lesz ez egyszer; egyszer muszáj lesz jónak lennie. ♥

_.a hiány martaléka._

a mai napom; egy átlagos csütörtöki nap volt; semmi extrával nem rendelkezett. pörögtek a fogaskerekek; de nem nagyon engedtem; azt; hogy valami eget-rengetően elvesszek a gondolataimban; mert; abból sosem származik jó. egy biztos valami nagyon fontos hiányzik az életemből és ez az érzés mindig rám tör; helytől és időtől függetlenül. mindig képes marcangolni a lelkemet; oly annyira minden rá; rájuk emlékeztet. szeretném visszakapni; a múltamat; az oly hűn visszavágyott múltat; a gyermekéveket; az önfeledt baromkodásokat; amikor még nem volt baj; hogy hülye az emberfia csak az volt a fontos; hogy jól érezze magát. nem igazán tudok mit írni már; inkább beszéljem eme gyönyörű idézet; ha már ennyire idevágó.

'fura dolog ez a hiányérzet. a legváratlanabb időben jelentkezik; képtelen helyzetekben. betöri az ajtót. nem kopogtat; nem kérdezi; hogy alkalmas-e; és a legfontosabbat is elfelejti; hogy fel vagyok-e rá készülve. csak jön és beköltözik a lelkembe. próbálom nem észrevenni; elterelni a gondolataimat. de azokon a napokon; mikor meglátogat; a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép; a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. emlékeztet azokra az időkre; mikor még nem ismertem őt a hiányt. a múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. végül megtör. fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. az időt lelassítja; az álmokat elkergeti; és mikor már minden energiámat elszívta; elmegy. elmegy úgy; ahogy jött; kérés nélkül; váratlanul.'

¤_the end_¤

hála a jó égnek ma megírtam a szociológia vizsgámat; ami egyik jó barátomnak köszönhetően a vártnál jobban sikerült. és ennek nagyon örülök; már csak egy van hátra; mert sikeresen megbuktam még egy vizsgán. de tényleg az a legeslegutolsó; hála a jó égnek. délután rohantam át a kicsi szívem elé; de olyannyira feleslegesen; hogy azt még csak el sem tudom hinni. ezért; hát hazajöttem és agyaltam miért nem hagyom inkább az egészet a picsába; de egy hang belülről mindig azt mondja erre; hogy: 'mert szereted.' és sajnos így igaz; szeretem nagyon. és ekkor fogta magam és felhívtam; de; hogy milyen cél vezérelt; azt nem tudnám nektek megmondani. de ellenben; mivel felhívtam; ezért ő elinvitált; egy beszélgetésre; aminek morgás és múltidézés lett a vége; tehát majdhogynem a legfájóbb. de hát mégis boldog voltam; mert vele voltam; csakis vele. nehéz ezt így leírni. hazajövetelem után egyik jó barátommal beszélgettem; aki teljes mértékben felvidította a napomat. ♥ köszönöm neki nagyon.

×_memento mori_×

az idő múlékony. valaki állítja; nem is létezik; ha ez igaz; nem tudom miért érzem olyan távolinak és visszavágyottnak a múltat; és veszélyesnek a jövőt; na meg teljesen tanácstalannak a jelent. nem szabad elvesztegetnünk az időt; s én mégis azt teszem; tanulni kéne; de minden fontosabb. nem értem tanulás közben miért lesz olyan érdekes a máskor oly megszokott és figyelembe se vett fal; vagy a szobának egy része. hót ziher; hogy ilyenkor veszem észre; hogy hopp az a dolog nem is a helyén van; közben azt se tudom; hogy egyáltalán van-e neki helye; csak egyszerűen nyugodtabb leszek; ha arrébb rakom két centivel. ilyenkor már majdnem a hattyú halálát játszom el; csak; hogy valaki figyeljen rám és ne kelljen az adott dologra; tantárgyra koncentrálni. nem tudom miért jó mindez; ha egyáltalán jó. csak mégis szükségem van valamire; valakire; ami; aki megnyugtat. remélem jól fog sikerülni a vizsgám; mert már falra mászok a kedves szociológiától és a szociomókusoktól is. hiába megy le ez a vizsgaidőszak; hamarosan itt a nyakunkon a következő. mindegy is; csak legyünk túl rajtuk; az az igazán fontos. na szépet és jót mindenkinek!.

a tudás nem érzelmekből származik.
az odaadás nem érzelem
- tudomány.

*_örök.hűség_*

ma visszavittem a jegyzeteit egy barátnőmnek; amiért nagyon hálás vagyok; hogy kölcsönadta; mivel tökéletesen tudtam élni a lehetőséggel; régen látott barát ő; pedig annak idején 8 évig nap; mint nap együtt bolondoztunk; jóban és rosszban egyaránt. különös érzés azt látni; mennyire elváltak az útjaink. szeretek visszagondolni; visszaemlékezni rég nem látott emberekre; dolgokra és cselekedetekre. volt amit megbántam és volt olyan; amit újra megtennék. a legnagyobb boldogság az lenne; ha az összes szeretett személyt összegyűjthetném egy helyre és soha el nem vesznének. elég buta álom; de minden esetre tök jól hangzik. mindig rám törnek az emlékek; emlékképek; emberek; zenék; dolgok és ilyenkor kicsit szomorú vagyok; hogy elmúlt. de így kellett lennie. délután azon töprengtem érdemes lenne-e elmenni az oly hűn szeretett személy elé a sulijához; de oda lyukadtam; hogy teljesen felesleges; ő se tenné meg; bejelentés nélkül meg pláne. arra meg; hogy húzgálja a száját nem igazán van most szükségem. elég a tudat; hogy elvesztettem Őt.  

~.könny csak az italom.*

undorító vasárnapok. utálom őket annyira feleslegesek; unalom van és gondolatok szállják meg azt a csöppnyi szürkeállományt; amivel rendelkezem. jó volt a tegnap; bár a vasárnapokhoz képest; minden jó. a legszebb dolog a mai napban; az volt; hogy a legjobb barátommal elindultunk a szokásos vasárnap délutáni; esti programunkra; pizzáztunk. aztán lementünk záporba kávézgatni; ő meg sörözni. szokásosan elbaromkodtuk az időt; kellemesen társalogva; röhögcsélve. örülök az ilyen pillanatoknak; mert érzem van; akire számíthatok és bármikor szólhatok neki; ha van valami. köszönöm neki.

♥

nem az a fontos; hogy nézünk ki; hanem; hogy hol a helyünk a legjobb barátunk életében a barátok azért választják egymást; mert éppen akkor éppen olyan emberre van szükségük.

~.eső áztatta ócskaság.*

a mai napom fergeteges volt; mint ami általában hétvégén megszokott. a legjobb barátommal nyelvújítást játszottunk így született meg; a körömHÁGÓolló; a HÁGÓeszközök és természetesen a vereckeiHgomba. nem; nem voltunk pihentek. megfeledkeztem egy kicsit a problémáimról és a gondolataimról. és talán egy kicsit róla is. bár mindig valami az eszembe juttatja; szóval nehéz küzdelem vár rám. jókedvem volt. nem volt valami óriási banzáj; de arra tökéletes volt; hogy egy kicsit önfeledten nevetni tudjak. és nem búskomoran üldögélni az asztalnál. mostanság le tudtam gyűrni azt a szokásom; hogy minden apró szar dolgon idegeljem magamat; pedig régen mindenen ki tudtam akadni és felhúzni az agyamat. és ezt sajnos inkább azok tapasztalták meg, akik mindennap a közelemben élnek; cselekednek; és a legjobban szeretem őket. kicsit idegbeteg formában reagáltam a dolgokra. pedig kicsit sem állt a szándékomban; manapság meg; csak megvonom a vállam és úgy vagyok vele; hogy lesz jobb; valamikor el kell jönnie a jó pillanatok hadának. azóta mióta ezzel megküzdöttem és úgy néz ki én kerültem ki győztesen; azóta kicsit kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. és ha még ő s velem lenne, az lenne a boldogság röpke pillanata. 

{_.a szív gyógyszere._}

ajj; nem is tudom; mit írhatnék a mai napról és a gondolataimról. valami csodás nap volt ez; mégis hiányzott. hiányzott Ő. nagyon. nem akarom megint sajnáltatni magamat; sőt közel se szeretnék kerülni ahhoz a helyzethez; mert nem érzem magamat; olyan gyengének; hogy sírjak és ríjak másoknak. én csak a gondolataimat szeretném közvetíteni a nemes olvasóközönségnek. tehát; hiányzott Ő; hiszen másfél évet két hét alatt kipihenni nem lehet; főleg; hogy szeretné; azt; hogy barátok legyünk; mert szereti a társaságom. tudom; tudom; hogy ez a legyünk barátok szöveg; olyan; mint az; hogy: 'meghalt a kutya; de tartsuk meg!. *-* ' és; hogy éppen ellenkezőjét kéne tennem; de én sem szeretném elveszteni a társaságát; tudom hülyén hangzik; de tényleg nem szeretném; tudom talán ez az ótvar szerelem teszi; vagy hasonló [hátonszamár]. és nekem fájna még jobban később. de ez van. a mai napom gyönyörű volt. találkoztam legjobb barátnőmmel; aztán átjöttek a szaktársak iszogatni egy kicsit; nem régen mentek el; és itt hagytak némi piával; amit fel kell most élnem egyedül. jó is ez. köszönöm; nekik; hogy eljöttek hozzám és alkoholizáltunk egy keveset. szeretem őket és tényleg nagyon köszönök nekik mindent. egészen; mondhatni; jókedvem volt ha még ő is velem lenne; az lenne a legcsodálatosabb dolog és én meg a világ legboldogabb embere. furcsa; mert ilyenkor; mikor egyedül vagyok; nem érzem úgy azt; hogy tényleg elvesztettem volna; ehelyett inkább csak megerősít; hogy nem vesztettem még el egyáltalán. pedig be kell lássuk elvesztettem; a legeslegnagyobb kincsemet. amikor látom; összeszorul a szívem; mondhatni már olyan szükségállapot-örökkévalóság szerűen. '...kicsordult egy könnycsepp a szememből és összeszorul a szívem...' nem tudok mást elbeszélni; pedig most szívesen írnék; ha már ilyen igazán alkoholista költő kinézetben ülök a gép előtt sört és keverést felváltva iszogatva. de nem igazán jön mi. egyenlőre ez az eset nagyon padlóra küldött; elnézést; hogy az utóbbi bejegyzések szinte csak eme érzéseimet taglalják. szép éppen jelen pillanatban folyó napszakot mindenkinek!. ♥

két kedvenc beszólás született a mai nap:

- Csőáó! Merre mentek ezután valamerre?.
- Ez a macska még nem van kifejlődve?.

[*.szivárványéj.*]

jó volt; tegnap egy kicsit kimozdulni itthonról; barátokkal lenni és önfeledten nevetni; egy aprónyit javult az űr a lelkemben. jól éreztem magam; nincs is annál csodálatosabb dolog; ha az embernek; ilyen hihetetlen jó barátai vannak. nyugtató érzés; hogy igen számíthatok rájuk; mert a barátság a legfantasztikusabb dolog a világon. főleg ha igazi; önzetlen és feltétel nélküli. köszönöm nekik; hogy kitartanak mellettem és talán kedvelik is a társaságomat. még mindig fáj; hiányzik és éppen ezért kell; ezért jó kimozdulni a fészekből; mert semmire nem mennék; ha itthon gubbasztanék és sajnáltatnám magam itt; vagy akár facen. az utolsó vizsgám; bukta lett; mint; azt előre megéreztem. viszont; amiben reménykedem; hogy meglegyen a kettes; hát nem négyes lett? . örültem; mint majom a farkának. így megint; illetve még mindig van egy utolsó; utolsó vizsgám hátra és eljön a gyönyörű szabadság; amire oly sok egyetemista társam; velem együtt vár. szeretném már látni; érezni és nem utolsó sorban szeretni; azt; akit elvesztettem. bolond az én szívem; az eszem meg megy utána. azt kéne mondanom; hogy stop; de egyszerűen nem megy. várom; hiányzik. na de mindegy is; csak ostoba ábránd az egész. legyetek jók fiatalság!. ♥

[.vérben ázó gondolat.]

sejtettem; hogy mégis ez lesz a vége; hogy 100%-ig vége és elveszítem a legjobban szeretett embert az életemben. sajnos; így kellett lennie; ha ő így látja jónak; nekem nem áll módomban ezen változtatni. pedig szeretnék; mindennél jobban szeretnék vele lenni; vele aludni; kelni; hallani a hangját és az egyéb apró dolgait. másfél év nagy idő; mindenféleképpen; hittem nem így lesz vége; de így lett. remélem; boldog lesz az elkövetkező években és tovább. nem akarok neki semmi rosszat; ezért is azt látom jónak; ha végleg eltávolodom tőle; ha nem látom; ha nem hallom; ha nem beszélek vele; mert a szívem szakad meg még akkor is; ha csak rá gondolok; nem hogyha még látom is. pedig minden vágyam látni; érezni; ölelni. de ez már csak egy álom marad; én meg visszatérek a régi életemhez; tudom nem az a legjobb dolog; ha az ember felönt a garatra; de ha minden a régi lesz; ennek is meg kell történnie. miatta voltam nyugodt; miatta voltam boldog; ő volt az; aki éreztette velem; hogy érek is valamit; nem csak azt; hogy te vagy a hibás; fiam baszd meg ezt is elkúrtad; ami eddig ment. igen; ezt apától kaptam sokszor; pedig ő a másik férfi az életemben; aki nagyon sokat ér nekem. akármit is tett velem és a családdal. mindig szeretni fogom mind a kettőt. ha nem is mondom el nekik; akkor is. amúgy a mai nap elég szar volt; mondhatni úgyis; hogy az utolsó vizsgám eléggé erősen bukta lesz; akármennyire is készültem rá. tehát összegezve ez a nap nem ér lófasznyit se; érzelmi szinten totál bukás szélén állok. mindegy is; pedig kezdtem azt érezni; hogy az életem rendeződni látszik. csak tudnám hogy tudok ennyire egy kis naiv picsa lenni; hogy ennyire átbasszák az érzéseim. hogy adnak egy csöppnyi remény; és én meg már totálisan belelovalom magam abba; hogy ez az; nincsen minden még veszve; aztán pofára ejtenek; hogy de igenis vége van; ne álmodozz; és vedd észre a valóságot. erre nem tudok; mit mondani; aki még akar; annak tessék itt vagyok nyugodtan bele lehet taposni a   ; most annyira érzelmi negatívba vagyok; hogy aztán most az se érdekelne. elnézést kérek; eme depresszív poszt miatt; de most nem nagyon tudok; mit írni; ez történik velem. ígérem lesz jobb is; legyetek jók. ♥

tőled; magamtól már csak azt kívánom: 

ha találkozunk még; bárhol e világon; ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.

_.csillagpor.*

a mai napomon összesen csak tanultam; illetve nagyon erősen próbálkoztam. de valamiért; ezt a szociológiát elég nehezen veszi az agyam. lehet a lelkiállapot teszi; vagy a fáradtság; de lehet; hogy az; hogy egyáltalán nem érdekel eme gyönyörű és hasznos tantárgy. kicsit fáj a szívem is; mert nem láthatom; azt; akit a világon a legjobban szeretek; de majd lesz valahogy; hiszen olyan még nem igazán volt; hogy ne legyen sehogy. a legjobban természetesen; annak örülnék; ha minden úgy lenne; mint az előtt; csak mégis kicsit más lenne; mert én sokat változtam az utóbbi időben; szerintem pozitív irányba. de majd meglátjuk; mi lészen. egyenlőre erre a csodaszép és őrülten fontos tantárgyra kéne koncentrálnom; de egyáltalán nem fűlik hozzá a fogam. na csókos.

sick of crying; tired of trying;
yeah i'm smiling; but inside i'm dying.

{.boldogtalanság_örömei.}

a mai napom; abból állt; hogy letudtam megint csak két vizsgát; így már csak egyetlen egy maradt. aztán végre vége és megint jön a lazulós időszak; meg a lustulós; filmet; sorozatot bámulós; várva várt idő. a többi egyetemistának; akiknek még sok vizsgája van ezekre a hetekre; kitartást kívánok!. hmm; azt mondanám; hogy végre egy cseppet megérintett a boldogság szele. tök jó kedvem van; lehet; hogy azért; mert elfogynak a vizsgák; de lehet; hogy egyszerűen csak egy apró indok volt az oka. mint például; a legcsodásabb esemény a mai napban; hogy találkoztam vele ♥ . és boldog voltam mikor vele voltam; majdnem lefagytam; a csípős hidegben; de ő megér bármit. bízom benne; hogy nincs még itt a vége. mást; most nem nagyon tudok írni; tanulgatok még az utolsó vizsgámra; na meg próbálom rendezni az én csodaszép életem; elrontott dolgait. csak ne lenne az az üresség; akkor minden tök jó lenne. talán azt is mondhatnám; 'ó igen boldog vagyok!.'

ugyanaz az eleje; ugyanaz a vége;
ugyanaz minden kibaszott részlet!.
hiánypótló termék a szerelem!.

.hangjegyek_játéka.

óriási ürességet érzek. úgy érzem életem egy igen jelentős szakasza lezárulóban van. talán kezdem elérni az oly áhított ataraxia állapotát. igazán szeretném már; hogy ne idegesítsem magam és na szomorkodjak teljesen felesleges dolgokon. várom már a teljes nyugalmi állapotot; a szelektáció végét. a gondolatok selejtezése nehéz számomra; megrögzött emlékgyűjtő vagyok. már-már azt mondanám kényszerbeteg is vagyok belé. túl sok mindent tudok eltárolni a szürkeállományba; ami aztán teljesen felesleges. egyik jó barátommal; hajnali  háromkor éppen arra a következtetésre jutottunk; hogy mi igazán különleges egyedei vagyunk az emberiségnek. és; ezt nem feltétlenül pozitívként értem. mind a kettőnknek van valami megrögzött kattantsága. mondhatni kényszerűsége; mániája. nem értem; hogy egy ótvar szeretethiány; hogy tudja így marcangolni az énem; nem tudom felfogni. de nem baj; lesz majd jobb; nemsokára. legalább nem jár már annyi hülyeség a fejembe; mint annak előtte. sokkalta nyugodtabban és higgadtabban tudom kezelni a dolgokat. és már már boldog is lehetnék; egy csöppet; ha nem tátongna bennem egy ekkora; mérhetetlen nagy űr.

vágyom; hogy érezd a szerelmemet.vágyom; hogy érezd; hogy szeretlek; hogy érezd. nekem nem kell más; csak téged akarlak.  ha volt is más; feledem; csak téged akarlak.

♥

[_.*lepkeszárnyú délibáb*._]

elárulok előre valamit; NEM ez lesz a világ legboldogabb bejegyzése. elvesztettem azt; akit mondhatni legjobban szerettem. jó persze nem örökre; de semmi nem lesz ugyanolyan már. de még remélem; hogy ez változni fog. szerettem; szeretem és szeretni is fogom. akármennyire is butácskának tűnik eme felfogás. nem érdekel. tudom sok mindenben én voltam a hibás és sok mindenben ő is. nem tudom elhinni. egyszerűen nehéz felfogni; hogy egyik pillanatról a másikra nem szabad úgy viszonyulnom hozzá; ahogy eddig. sok mindent megtettem érte és ő is viszont; sok mindenre megtanított hálás vagyok neki mindenért. köszönöm a türelmét és jólelkűségét. az együtt töltött perceket és minden mást; mely örökre bennem fog élni. egyetlen egy dolgot szeretnék; mégpedig; azt; hogy éljen boldogan. akár nélkülem; akár velem; de boldogan. de mi az valójában; hogy boldogság? mindenki annyit beszél róla és mégis sokan nem is tudják elképzelni mindazt; amit a boldogság megtestesít. sokan; tárgyilagos dolgokra összpontosítanak; de ezek nem helytálló dolgok. a boldogság merőben más. a boldogság; mindig a legváratlanabb pillanatokban jön; a rendkívüli szenvedés tövében teremtődik meg és ugyanolyan hirtelen; mint jött; el is illan. csak egy kisebb átmenet; ami csak azért nem tart sokáig; nehogy megszokjuk. egy közjáték; talán nem is egyéb; mint a szenvedéseink hiánya.

I NEED HIM; NOW!. *-* ♥

ne higgy a meséknek!. vidám befejezés nem létezik. sőt. befejezés sincs. az élet megy tovább; két kanyarral arrébb már mindig történik valami új. legyőzhetsz hatalmas akadályokat; dacolhatsz ezer veszéllyel; farkasszemet nézhetsz a gonosszal; a végén dicsekedhetsz is vele; de az még nem a befejezés. amíg van benned szufla; a történeted pereg tovább.

*_babonák árnyékában.~

 igen ma péntek 13. van; és ez a tudat sok mindenkinek hátborzongató érzéssel tölti el a szívét. hátukat púposító fekete macskáktól a tükrökig minden babona felerősödik; még talán azokban is; akik egyébként   butaságnak és felesleges kitalációknak gondolják. jó persze az ember kín kerülő lény; ez  természetes. de mindig megpróbálunk ok és okozatot összepárosítani. így van ez a babonákkal is. a rosszhoz mindig valami félelmetes; rettenetes dolgot párosít az agyunk. a világ mágikus szemléletéből fakadnak a babonák; amelyek tévesen olyan összefüggéseket tulajdonítanak dolgoknak; amelyek nem állnak meg a saját lábukon. sokszor ezek természetfeletti erőket jelképeznek. de valójában a babona jelentése tévhit. de akárhonnan is nézzük a babonák a kultúra részét képezik és széles körben elterjedtek. nekem szerencsémre a péntek 13.; vagy szerencsés nap; vagy csak egy átlagos csodálatos pénteki nap; mi jelzi; hogy végre vége van egy újabb tetves hétnek. nem szeretem a lelombozó hétköznapokat; amikor mindenki rohan és még csak annyi ideje sem marad; hogy nem tudja megkérdezni; a másiktól: 'na milyen napod volt?' a mai napom nem fog sok mindenből  állni. tanulás; tanulás; tanulás; esetleg kinézek a próbaterembe egyik jó barátom invitálására. na meg aztán egy születésnapi buliba vagy hét fő születésnapjával. kicsit túlzásnak érzem; de nem lesz itt gond. frankó lesz minden; remélem.  az a  baj; hogy manapság; annyira nem érdekel semmi; hogy azt már el sem hiszem. 

na  csókolomsztok!. ♥

 

Why is Monday so far from Friday,
but Friday so close to Monday?!

~_odi et amo.*

sajnos; manapság eléggé elhanyagoltam az érzésemet ezzel persze a fontosabb dolgaimat is; így a blogot is.  de ezt természetesen igyekszem pótolni. sajnos; megint csak sajnos; mélyponton van az életem. mindenféleképpen. igyekszem fenntartani a nyugalom látszatát; hiszen felesleges dolog lenne másokat idegesíteni az életemmel. igazság szerint; manapság nem is gondolkoztam azon; hogy hogyan is kéne ezen változtatnom. nem érdekelt. illetve nem éreztem magamban annyi erőt; hogy szembeszálljak a gondjaimmal; ők meg közben csendesen belülről felemésztenek. na de mindegy is. elnézést kérek az esetleges igen tisztelt olvasó közönségemtől; hogy egyáltalán nem érzem magamat arra képesnek; hogy itt most valamit provokáljak. és természetesen azért is; hogy itt boncolgatom lelkem legapróbb fájdalmát. na legyetek jók; ha tudtok; hiszen a többi nem számít.

odi et amo.
quare id faciam, fortasse requiris.
 nescio, sed fieri sentio et excrucior.