tulajdonképpen; azt se tudom; hogy hogyan kezdhetnék neki a mesémnek. elvagyok veszve a gondolataimban. kicsit félek; nem tudom; hogy mit akarok; kétségek között vergődöm. és mégis; azt kell; hogy mondjam; hogy végre viszonylag jó az életem. túlléptem a nehéz időszakon. hihetetlen nagy kételkedés fogja el a szívem akármibe is kezdek bele. meg tudom-e csinálni?. vagy megint szokásosan elbaszom?. megfelelek-e?. és az egyéb ilyen jellegű önbizalom-romboló kérdések hada szállja meg a szürkeállomány tekervényeit. és ez a nagy baj; hiszen sokszor ezen kérdések válaszát kutatva rohanunk el amellett; hogy ne rontsunk el dolgokat. hogy minden jó legyen; de legalábbis szép. és talán egy cseppnyi boldogságot nyújtani tudjon.
______________________________________________________________________________
ezt egy jó pár napja írtam; de nem tettem közzé. most megteszem. azóta pozitívabb lettem; jó irányba fordultam. igyekszem nyugodtabb lenni és örülni minden apróságnak. sajnos még mindig kell néha az alkohol mámora. lehet az utóbbi időkben túlzásba vittem eme csodaszer fogyasztását. de majd idővel ez is változni fog. szeretném; ha jó lenne; sőt nem is. HISZEM; HOGY JÓ LESZ!. hiszem. nem remélem; nem szeretném; hanem HISZEM; TUDOM; HOGY JÓ LESZ!.
az élet levesestál.
minden kanál egy korty halál
csak érjen el a jókedvem a számig.*
♥
