2015. december 12., szombat

ˇ.lélekdarabkáimnak a legnagyobb szeretettel.ˇ

SZERETLEK! - igen, téged! téged, aki most olvassa ezen sorokat. oka van annak, hogy tudomást szereztél erről a bejegyzésről. sablonos és semmitmondó lesz, de mégis minden benne lesz, pont annyi, amennyinek benne kell lennie. sajnos kifogytam a szavakból és szégyellem, hogy ennyire kreatívtalan  vagyok, pedig a legszebb bejegyzést érdemled. 
sok mindenért tartozom neked hálával, például azért, mert mosolyt csaltál az arcomra, megöleltél és ezzel boldoggá tettél. segítettél, ha gondom akadt. támaszom voltál és segítetted az utamat. boldog vagyok, hogy azon legszebb emberi kapocs van közöttünk, amit az emberek barátságnak neveznek. jóban és rosszban velem voltál, ha még nem, akkor úgyis fog még majd rá alkalom adódni, mert szeretném, ha hosszú távon részese lennél az életemnek. 
köszönöm, hogy elfogadtál olyannak, amilyen vagyok... egy átkozottul balfasz, mentálisan totálkáros érzelmi roncsnak. szeretsz, ennek ellenére is. mellettem vagy és bearanyozod a napjaimat. csodálatos vagy, kérlek becsüld meg magad és vigyázz magadra, mert olyan lény vagy ezen az ocsmány világon, akiért érdemes élni. 


NEKED ezen felül is köszönet jár még, ha olykor viharos is a kapcsolatunk. nagyon szeretlek és nagyon fontos kis gombóc vagy az életemben. csodállak, hogy erős vagy és minden egyes nap megküzdesz önmagaddal és a félelmeiddel. de én mindig itt vagyok neked és akármi legyen segítelek az utadon. csodállak, meg számomra te vagy a legcsodálatosabb lény ezen a földkerekségen. köszönöm, hogy vagy nekem, köszönöm az emlékeimet, a boldog pillanatokat és a mosolyaidat. örökre a szívembe zártam ezeket a dolgokat. köszönöm neked. szeretlek, légy jó és vigyázz magadra.