Trois murs pour la salle de torture.

közel két hete, hogy hosszú idő után újra végtelenül boldog voltam. közel két hete, hogy újra láttalak. közel két hete, hogy ostobán feltártam minden racionalitás nélkül azt, amit oly régóta éreztem irántad. azt, amit mélyen eltemettem magamban, hogy ne veszítselek el, talán féltem. féltettelek. szinte már el is felejtkeztem róla, hogy mik játszódtak le bennem, hiszen mélységesen megszenvedtem az eltűnésedet. hónapokig azon gondolkoztam, mivé lett az, amit oly sokszor mondtunk egymásnak, az hogy 'fontos vagy'. azt, hogy mindig ott leszünk a másiknak. sajnálom, de én nem tudtalak teljesen figyelmen kívül hagyni. 


aztán derült égből villámcsapásként megjelentél újból az életemben és pontosan, amilyen hirtelenséggel itt termettél, úgy váltál semmivé, mint a kámfor. tudhattam volna, hogy így lesz. nem lett volna szabad óvatlanul a boldogságtól vezérelve elárulnom magam.