nem is tudom, hogyan kezdhetnék bele eme fejezet leírásába, sőt a legborzasztóbb az, hogy nem is tudom, hogy hogyan kéne szavakba önteni ezeket a gondolatokat. vagy egyáltalán kéne-e? hiszen, kit érdekel a múlt, kinek a célja az, hogy a múltjában éljen? miért böfögi fel a jelen a múlt történéseit? és miért érzed magad sok-sok idő elteltével is ugyanolyan szerencsétlenül magadat, mint anno egykoron? hiszen minden el lett felejtve már réges-régen. miért vágysz te is vissza a múltba? és miért csak akkor jössz rá mit rontottál el, mikor már régen késő? miért szeretsz feleslegesen? - rengeteg ehhez hasonló felesleges kérdés kavarog a buksimban. igen kérdések azok mindig akadnak, de válaszok?! ugyan minek is az. csak szépen beleőrülsz az egészbe válaszokat kutatva. érdekelnek egyébként a válaszok?! - nem. de valami mégis feszíti az agyam. belebetegedtem az elmúlt egy hét történéseibe. nem vagyok rosszul, sőt jól vagyok. néha magamba mosolygok, mikor megyek végig az utcán, még az sem érdekel, hogy hülyének néznek a nagy vigyorral a képemen. - bár ebben az átkozott, gyönyörűséges ködben úgyse látják. meg különben is, ugyan kit érdekel az én arcom?! euforikus állapotban vagyok megint. lebegek. gondtalan vagyok és pozitív, s mégis egyedül érzem magam. - össz-vissz ezt az érzést kellene leküzdenem. aztán ki tudja, talán boldog is lehetnék, egy pillanatra, egy percre. minő csodás gondolat.
*összeszedi a gondolatait. sóhajt és mesélni kezd*
a lelkem társra talált, a lelkem örül és szeret. csodás dolog, mikor a lelked megtalálja a másik felét és tudod, hogy ez a kapcsolat örök és elpusztíthatatlan köztetek. hihetetlen jó érzéssel tölt el minden pillanat, amit vele tölthetek. és a legcsodásabb, hogy nincs szükség fizikai kapcsolatra, kontaktusra az ölelésen túl. az ölelés amúgy is a legközvetlenebb és legenergetikusabb, legérzelmesebb kontaktus, amit az emberek egymásnak adni tudnak. az érzés, amikor összeér a szívetek. fantasztikus társra találtam benne, még akkor is, ha ez nem teljesedhet ki. talán jobb is így. örömmel tölt el a létezése és csodálattal a lénye. fantasztikus lény, jó lenne, ha ezt ő maga is elhinné magáról. a legjobbat kívánom neki, minden helyzetben. szeretem. ♥
a szívem elveszítette egy darabját, mikor is rájött, hogy a kapcsolatai fabatkát sem érnek, míg nem találod meg a fizikai, szellemi és lelki egyensúlyt a pároddal. elég rossz érzés rádöbbenni miért is nem működött az egész. és a legszörnyűbb az, hogy erre pont egy olyan ember mutat rá, aki egykoron a világot jelentette neked. sőt talán most is, de nem kaphatod már vissza sohamár. de csodálatos volt az a pár pillanat is, amit kaptam tőle, felemelő volt, csodálatos és szívszaggatóan fájdalmas. a hang, a kép, a szellem. lenyűgöző teremtés. szeretem, mindent szeretek benne még mindig. így ennyi idő után is. mindegy is tovább kell lépni.
kérem a következőt!
a lényemet átjárja a pozitívság, amiért is még mindig nehéz felfognom milyen fantasztikus barátaim is vannak nekem. imádom, hogy fel tudják dobni a legeslegszarabb napjaimat is, ehhez azért tehetség kell és türelem. csodálatosak és csak az enyémek. - muhaha, egy önző dög vagyok tudom, mindegy is. - köszönöm, hogy vannak és nyíltan beszélnek velem. csodálatos emberek, állatok ( igen állatok is. ) vesznek körbe. szeretem őket. ♥
