2015. június 29., hétfő

~_.jóvilágvan._*



megkívántalak, megettelek, kihánytalak, rosszul vagyok. 
hiába vártalak bús fák alatt, utáltalak, foglyod vagyok. 
örökbe kaptalak, nem kértelek, de nélküled elárvulok. 
arról ami köztünk lefolyt, csak azt tudom: hiába volt. 
megsodortalak, elszívtalak, megittalak, kisírtalak. 
kiizzadtalak pár év alatt, de jól tudod, nehéz dolog. 
elfelejtelek, megáldalak, szorul hurok, rosszul vagyok. 
magamra festelek, elrejtenek szatén kezek, acél habok. 
szörnyű az a szerelem amibe bele se lehet halni. 
csak mérgét, a keserűt nyelni, meg a fele szíved eldobni.

2015. június 27., szombat

*a tudathasadás peremén felejtést ne remélj*

a valóságom szertefoszlani látszik, másodpercről másodpercre, villódzva, elfolyva, darabokra hullik... mint az akvarell a papíron, úgy ivódik belém a fájdalom. pont olyan élesen, csak az élénk színüket gyászba borították. mélyfekete gyászba.



saját magamról pedig az az állatfaj jut eszembe, 
ami a környezetszennyezés miatt 
úgy halt ki nemrég,
hogy sosem látták élő példányát. *