~_sakk-matt; avagy a fehér király az őrületbe vész.*

a játéknak vége; ami az emberből maradt; már régen a dögevők és lárvák étke. ez inkább isteni eredetű valamik összecsapásával lenne leírható. mindig is utáltam a függőséget; a szerelmet vagy bármit ami ezekhez köthető. jelen esetben az elsővel kellett illetve még kell számolnom. a függőség. túlságosan társfüggő vagy társaságfüggő vagyok; ha valaki sokat foglalkozik velem megszokom; elkényelmesedem; vagy éppen szívvel-lélekkel próbálom neki viszonozni tetteit. úgy érzem ez most sincsen másképp. játszottunk; nyíltan és mégis vesztettem. most sokan hülyének néznek; de nem tud érdekelni. számomra meglehetősen felemelő volt eme pár hónap melyet vele tölthettem. sajnálom; hogy nem feleltem meg neki; vagy éppen másra vágyik. én úgy érzem megtettem minden tőlem telhetőt; amit csak lehet egy ilyen bonyolult szituációban. akármennyire is próbálom tagadni; szeretem. nem szerelemből; de nem is vagyok közömbös iránta. sok mindent köszönhetek neki az elmúlt időben. kirántott egy mélypontból; ami már a durva alkoholizmus határát súrolta. boldoggá tett; megnevettetett; néha kikészített; de összeveszni nem vesztünk össze soha. hálás vagyok neki; amiért sok mindenben támogatott; talán támogat is. de el kell fogadnom a döntését; ami nem megy az nem megy. igazándiból egyet kívánok neki; hogy legyen boldog örökre; meg legyen minden jó az életében; szeressék és becsüljék meg annyira amennyire kell és amennyire én nem tudtam. nem mondom; azt hogy nem fáj; mert igen is kellemetlen sőt iszonyúan fáj; mint valami drogos úgy remegek; úgy megbabonázott a kis szemétláda. de majd egyszer jó lesz; erős leszek és leszokom a drogról. és újból neki állok az életemhez; reménykedve; hogy az út nem újfent az alkoholizmushoz vezet. ellenben míg vele voltam sokat változtam; sokkal higgadtabb vagyok; többet nevetek; jobb lett a közérzetem és önbizalmat is adott jócskán. ahhoz képest; hogy le voltak fektetve a játékszabályok és tudtam minden lépésről; és ennek következtében nem bíztam el magam az; hogy már nincs iszonyúan megvisel; annak ellenére hogy felkészültem már régen erre. azt hittem gyerekjáték lesz; de legszívesebben telesírnám a kispárnámat; ( itt megjegyezném azért szerencse; hogy nem az a típus vagyok. ) meg elmondanám milyen szar az élet; de nem érnék el vele semmit; arról nem is beszélve mennyire gyerekes és szánalmas viselkedés lenne. a szomorúságot álcázni a világon a legkönnyebb; egy két mosoly és már mindenki azt hiszi; hogy boldog vagy és semmi gondod nincsen. az emberek átverhetők; mert mindig az alapján ítélnek; amit éppen látnak; ezért is oly könnyű játszani nekik. 

annak ellenére; hogy ezt módszeresen próbáltam tagadni; éreztem iránta valamit. minél több időt töltöttem vele; annál inkább tudtam; hogy az érzések nem múlnak el.