._μεταμόρφωσις_.

*nincs semmi ebben, mégis csak ez jár eszemben,

nincs semmi ebben, mégis csak ez jár eszemben.*

belső elmegyógyintézetem faláról a csempék fényes darabokban hullanak. szivárványos színjáték minden kis szilánkjának tánca. érzem, ahogy omlik és én csak hagyom, nem teszek ellene semmit. bágyadtan tekintek ki az üveges látószerveimen keresztül. nem látok semmit, nem érzékelek, nem fáj semmi. megkopott emlékek vetítődnek a belső szemeim elé és én mosolyogva nézem őket, mint egy kisgyerek, akit leültetsz a tv elé és nyál folyatva bámulja a képernyőt. még akkor is, ha nem tudja, miről szól. csak én, csak a miért-et nem tudom. egy csodálatos pár pillanat megváltoztatta az érzéseimet, a hangulatomat és befolyásolta a természetemet. úgymond adott egy esélyt az újratervezésnek.

AKAROM ÉN EZT!?.