lassan reggeledik, én meg éberen ülök az ágyamon nézve egy filmet, amit egy kedves ismerősöm ajánlott és ígéretet tettem neki, hogy annak ellenére, hogy nem sűrűn nézek 'ajánlott' filmeket ezt megnézem. most is éppen megy... nyomasztó. nyomaszt a gondolat, hogy reggeledik és én meg csak nézek ki a fejemből, nézem a filmet és szorongat az az érzés, hogy mindjárt sírni fogok. de nem fogok, ismerem magam. furcsa ez a film, még jobban kiváltja ezt az érzetet. hajnal 5 óra van, és a filmben pontosan harangoznak, égnek a szemeim. rettenetesen furcsán érzem magam, nem tudom mi bajom van, és azt se tudom megmondani, hogy miért... vége van... egy hajszál válasz el attól, hogy ne folyjon patakokban a könnyem. fáj, gyötör, kínoz. furcsamód tekeredik körbe a nyakamon a láthatatlan kéz és ritmusszerűen fojtogat. a legkülönösebb talán az, hogy mindezek ellenére nem vagyok szomorú, sőt jelen pillanatban inkább tettre-késznek érzem magam és euforikus állapotban létezem. lebegek, mintha a lelkem a testemen kívül helyezkedne el és nézné végig a láthatatlan fojtogató munkáját. az is lehet, hogy pont a lelkem az, aki a vesztemet akarja. katartikus élményem van, egyben felemelő és mélybe sújtó. különös érzés.
____________________________________________________________________
furcsa dolog, mikor így délután 5 órakor visszatekintesz a hajnali gondolataidra. az még furcsább, hogy azóta a film ereje nem enyhült, és ugyanaz az érzelemtömeg nehezedik a szívemre és lelkemre, mint egy fél nappal ezelőtt. forgolódom és ölelgetem az újdonsült családtagot, egy új plüssrókát. nem szokásom a személyes tárgyaimról beszélni, s lőn most megtettem. ami a blogolásomat illeti, a minap visszanéztem a régi blogomat, meglehetősen sokat változott az írásom, a gondolkodásom. ellenben az érzéseim és a hangulatváltásaim kevésbé. mindegy is, roka kijelentkezik, balra el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése