azt; hinné az ember; hogy az emberi gondolatoknak határt tud szabni. pedig ez; így ilyen formán nem igaz. befolyásolni; elnyomni tudjuk; de ki tudja mikor tör ránk legközelebb. a rossz gondolatok elszívják az emberek életkedvét is. egy rossz gondolatnál mindig egy picit belülről meghalunk. ha egész idő alatt ez a gondolat jár az eszünkben; akkor az újabb és újabb rosszat szülhet. valamiféle spirált; amiből később; elég veszedelmes dolog kimászni; feltéve; ha az egyén megúszta 'beleőrülés' nélkül.
mint; vegyük például; a szerelmet.
az ókori filozófusok szerint a szerelem megteremti a szépet; szépséget. az istenhez hasonlóan; nem szép és nem kifinomult dolog; ahogyan sokan gondolják; hanem épp ellenkezőleg; anyja hasonlóságára mezítláb jár; kóborol; megszokta; hogy ruhátlanul a puszta földön aludjon; a házak küszöbén vagy az utcán; hogy az éjszakát a szabad ég alatt töltse; s a szükség mindig otthon legyen nála. az apai részről viszont a szépek és a nemesek elcsábítója; bátor; merész; határozott; rettenetes vadász; aki mindig készen áll új és új fortélyok kieszelésére; kíváncsi mindenre; sok kelepcét rejt; egész életében hajlamos filozofálni; rettenetes csaló; boszorkány és szofista.
a szerelem; pont ilyen. egyes pillanatokban szívet melengető; míg más pillanatokban vérengző gyilkos; aki nem kíméli az élőket.
platón szerint a szerelem az; aki szeret és nem az; akit szeretnek; szépségre pedig csak annak van szüksége; akit szeretnek; nem pedig annak; aki szerelmes lesz; s minthogy a szép azonosítható a jóval; aki a szépet akarja; akarja a jót is; és csak akkor lesz boldog; ha ezt megtalálta. tehát a szerelem célja a szépség nemzése; ehhez pedig több fokozaton keresztül lehet csak eljutni.
a szerelem bolondság és mi mind őrültek vagyunk belé. :)
a szerelem bolondság és mi mind őrültek vagyunk belé. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése