régen nem írtam; nem igazán jött az ihlet. sokat gondolkoztam rajta; mit is írhatnék. nem sok mindenre jutottam; de már tényleg írni kéne; mert sok minden kavarog a fejemben. rossz és jó gondolatoknak is marad hely bőven; de mintha most a rossz gondolatok uralnának. nem jó dolog; el is szeretném kergetni őket. igyekszem ezen dolgozni; közben tanulás is megy ezerrel. nem könnyű sokfelé szakadni. én az a fajta ember vagyok; aki nem igazán szeret versenyt futni az idővel; de mégis mindig belekerül a legnagyobb rohanásba.nem vagyok egy boldog ember; de igyekszem azzá tenni másokat; legalább. de sokszor ez az igyekezet túlságosan kimerítő; vagy éppen megszégyenítő. például egyes párkapcsolatokban; kapcsolatokban.
tökéletes példa erre az; amikor szívedet; lelkedet kiteszed a másik boldogságáért; szeretetért és ő még csak értékelni se tudja. a köszönőmről ne is beszéljünk. nem vágynék sokra; csak egy kis törődésre. a többit állom én; a boldogsága érdekében; csak ki tudja meddig fogom bírni az örökös elszívást; elnyomást. szörnyen gyötrő érzés az; amikor tényleg mindent megteszel ő meg húzgálja a száját és minden szar; úgy ahogy van. az én önbizalmam eddig se volt a tökéletesség; hanem a tökéletlen alatt a -10. szinten áll körülbelül. de; hogy ez a szörnyű érzés még inkább mardossa a megmaradt kicsiny önbecsülésedet; azt már te sem hagyhatod. de én mégis. remélek és tűrök; mert egy naiv kis idiótának teremtett meg az ég. 
gyengének érzem magam; mert az is vagyok; nincs természetfeletti energiám; mit sokszor a szerelem kölcsönöz. elfogyóban van minden ami egy kicsit is életben tart. mind a barátok; mint a kapcsolatok; mind az időjárás. minden változik és minden elmúlik. és ami elmúlt; elveszett nem jön vissza többé.
az emberek önzőek. te is; én is. mindenki; mindenki próbál a saját hasznára játszani. hiába szenvedek; hiába érzem magam meggyötörtnek és megtiportnak; mikor mások boldogsága bearanyozza a szívemet. igen; mások boldogsága az; amiből önző módon; mindig megpróbálok csenni egy kicsit. osztozni velük az örömben. és természetesen egy kis bizalmat önző módon kiharcolva átsegíteni őket a szenvedésen.
ez a baj velem; egy egy szó képes engem a mélybe súlytani; illetve akár az egekig magasztalni; mindezt úgy; hogy erről; másnak fogalma sincsen. mégis előbbre helyezem mások baját az enyémnél. talán ezt szokás önzetlenségnek nevezni okoséknál. de mindenki önző; és amúgy se vagyok az az ember; aki szereti dicsérni magát. hiszen akinek számítok így is törődni fog velem; nem kell másnak látszódnom; pedig hányszor; de hányszor hallja az ember; hogy bezzeg; meg olyan akarok lenni; mint ő. mindenki akar valakire hasonlítani; sőt a többség kényszerít arra; hogy a megfelelő sablont kövesd. ebből adódóan vannak bizonyos stílusirányzati bekategorizálások. ami szerintem undorító. mindenki legyen olyan; amilyennek ő szeretne látszódni; ne gyártsunk már futószalagon embereket. hiszen minden ember egyéniség; minden embernek saját szabad akarata van. és egyet jegyezzetek meg kedvesek; lehet hogy akinek huszonvalahány piercingje és tizenvalahány tetoválása; szivárványszínű taraja és méteres kutyalánca van; az még nem azt jelenti; hogy nem lehet szív és lélek ember.
kösz_csá!.
♥
♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése