átlagos; sablonos szombat; semmi nem történt. este se tudtam menni semerre; mert lábra nem tudok állni. ha tudnék; akkor se hiszem; hogy annyira csapatnám a bulit. nem tudom; kicsit bereccsentem és elkezdtem a múlton rágódni; hogy 'mi lett volna; ha...'; ez egy elég veszélyes küzdelem az agyam és a szívem között. egyszerűen tényleg nem akarom se a szívem; se az eszem felfogni azt; hogy akit szeretek; nem lehet az enyém. mind a kettő bízik benne; hogy még van esély arra; hogy visszajöjjön és boldogok legyünk. de az egyik próbál figyelmeztetni; míg a másik rohan eszeveszetten előre. néha úgy érzem; az egész szenvedés hiábavaló; de aztán jön egy cseppnyi boldog pillanat és szívem megint megtelik reménnyel. hülye dolog ez a szerelem; undorító semmirekellő és hasztalan érzelem. nem értem; hogy mások mi a fenét esznek rajta. azt hiszem mindegy is. sok szépet mindenkinek!. *-*
'szeretlek; mint a folyó; amely magányosan és gyengén indul útnak a hegyen; aztán elkezd növekedni; csatlakozik más folyókhoz; és végül már nincs az az akadály; amit ne tudna leküzdeni; hogy eljusson oda; ahova akar. így hát elfogadom a szereteted; és átadom neked az enyémet. egy olyan szeretetet; amelynek nincs neve; nincs magyarázata; ahogy a folyó sem tudja megmagyarázni; miért pont arra tart; amerre tart; csak folyik előre. egy olyan szeretetet; amely nem kér és nem ad semmit cserébe; csak van. én soha nem leszek a tiéd; te soha nem leszel az enyém; de így is elmondhatom; hogy szeretlek.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése