*_örök.hűség_*

ma visszavittem a jegyzeteit egy barátnőmnek; amiért nagyon hálás vagyok; hogy kölcsönadta; mivel tökéletesen tudtam élni a lehetőséggel; régen látott barát ő; pedig annak idején 8 évig nap; mint nap együtt bolondoztunk; jóban és rosszban egyaránt. különös érzés azt látni; mennyire elváltak az útjaink. szeretek visszagondolni; visszaemlékezni rég nem látott emberekre; dolgokra és cselekedetekre. volt amit megbántam és volt olyan; amit újra megtennék. a legnagyobb boldogság az lenne; ha az összes szeretett személyt összegyűjthetném egy helyre és soha el nem vesznének. elég buta álom; de minden esetre tök jól hangzik. mindig rám törnek az emlékek; emlékképek; emberek; zenék; dolgok és ilyenkor kicsit szomorú vagyok; hogy elmúlt. de így kellett lennie. délután azon töprengtem érdemes lenne-e elmenni az oly hűn szeretett személy elé a sulijához; de oda lyukadtam; hogy teljesen felesleges; ő se tenné meg; bejelentés nélkül meg pláne. arra meg; hogy húzgálja a száját nem igazán van most szükségem. elég a tudat; hogy elvesztettem Őt.