reggel teljes gyomorideggel ébredtem; hogy úristen megkaptam-e a vizsgám eredményét vagy nem. de természetesen még nem volt alkalma felrakni; így várnom kellett még néhány órát; mire végre megjelent az etr-ben az a csodaszép hármas; aminek soha életemben nem örültem még ennyire. nagyon lefárasztott már az egész; nem ezt a vizsgát kellett volna utoljára hagynom; gondolhattam volna. nem baj most már egy cseppet tapasztaltabb vagyok. legközelebb jobb lesz. ajj csak éljem már túl ezt az óriási hiányt a lelkemben és a szívemben; el kell fogadnom. de nagyon nehéz; őrülten nehéz; főleg; hogy a szívem mélyén nem is akarom elfogadni; sőt eszeveszettül tiltakozik az elfogadás ellen; mert állítása szerint Ő még az övé; de már rég nem az enyém. sajnálom az utóbbi időkben írt szenvedéseimet; ígérem; ha túl jutottam a mélyponton újból; normális vagy éppen nem normális gondolataimról is írok; de sajnos ez most az érzelmek viharos összecsapása. megpróbálom minél hamarabb legyűrni és visszaállítani az életem a régi kerékvágásba.illúziók; ábrándok színes kupolái alatt várta az első férfit; aki majd észreveszi őt. a palota elé rózsákat és dáliákat ültetett és puha kis ösvényt épített közéjük; hogy azon keresztül jöhessen érte a virágillatos kerten át. hány estén és hány éjszakán keresztül épült ez a palota; hány magányosan átábrándozott óra ültette be karcsú virágaival az ösvény széleit; a valóság és a palota között. és most eljött. és nem a kapun keresztül jött és nem az ösvényen keresztül jött: csak átlépett a kerten és nagy durva lépéssel a palota színes tetejére lépett, a kupolák összedőlnek alatta; a virágok széttaposva hevernek a földön; a drága; színes üvegtető helyén; pozdorjává tört cserepek között egy arc néz lefele és nagyon a valóságból hozott nyelven; egyszerűen; durván; csak ennyit kérdez: akar-e a feleségem lenni?.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése