a mai napom; egy átlagos csütörtöki nap volt; semmi extrával nem rendelkezett. pörögtek a fogaskerekek; de nem nagyon engedtem; azt; hogy valami eget-rengetően elvesszek a gondolataimban; mert; abból sosem származik jó. egy biztos valami nagyon fontos hiányzik az életemből és ez az érzés mindig rám tör; helytől és időtől függetlenül. mindig képes marcangolni a lelkemet; oly annyira minden rá; rájuk emlékeztet. szeretném visszakapni; a múltamat; az oly hűn visszavágyott múltat; a gyermekéveket; az önfeledt baromkodásokat; amikor még nem volt baj; hogy hülye az emberfia csak az volt a fontos; hogy jól érezze magát. nem igazán tudok mit írni már; inkább beszéljem eme gyönyörű idézet; ha már ennyire idevágó.
'fura dolog ez a hiányérzet. a legváratlanabb időben jelentkezik; képtelen helyzetekben. betöri az ajtót. nem kopogtat; nem kérdezi; hogy alkalmas-e; és a legfontosabbat is elfelejti; hogy fel vagyok-e rá készülve. csak jön és beköltözik a lelkembe. próbálom nem észrevenni; elterelni a gondolataimat. de azokon a napokon; mikor meglátogat; a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép; a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. emlékeztet azokra az időkre; mikor még nem ismertem őt a hiányt. a múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. végül megtör. fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. az időt lelassítja; az álmokat elkergeti; és mikor már minden energiámat elszívta; elmegy. elmegy úgy; ahogy jött; kérés nélkül; váratlanul.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése